We have to fly in bad weather.

Vagyis in medias res, mint már említettem, csak úgy bele a közepébe. Belevágok, hogy csak úgy nyikkan és nyekken. Bébiszittyóznom kellett ma este (bébiszittyózás mostantól a gyerekekre való késő délutáni, esti felvigyázást jelenti).

Azt tudni kell, hogy Hollandiában az évnek e szakaszában szemsértően süt a nap este. Fél tíz körül kezd sötétedni és este 10-re válik az ég alváshoz kellemesen szürke színűvé.Ez azt jelenti, hogy fél kilenckor a gyereket ágyba rakni aludni felér egy rosszul sikerült öngyilkos merénylettel, azaz a merénylő (én, a kedves óper) önmagán kívül senki mást nem dönt végkimerülésbe, ágyba a gyereket meg főleg nem. Dia írta nekem -jó pedagógusként- tanácsul, hogy ne aggódjak, a gyerek ehhez már hozzászokott, csak behunyja a szemét és sötéten kívül semmi másat nem érzékel. Kilenc órakor bemegyek a két lányka szobájába megnézni, mi a helyzet, hát úgy virgonckodtak, mint Micimaci a mézesbödönben. ( Először azt akartam írni, hogy mint Casanova a kuplerájban, de ez a hasonlat egy 11 és egy 9 éves kislányhoz erőteljesen obszcén). Babzsákokat és plüss figurákat dobáltak egymásnak, miközben ugráltak az ágyon.

Ez az este az előmelegítés volt csupán, mert édesanyjuk korán hazaérkezett. De a következő hetek élesbe mennek majd. Májusban bepótolom az elmúlt 8 hónap bébiszittyózását. Ugyanis:szombaton parti a szülőknek, tehát én vetem be magam öngyi merénylőként a babák és plüss állatok közé. Azt követő héten a mama 5 napra elutazik Iránba. Csütörtökön és pénteken nincs suli, tehát együtt leszek a lányokkal, hétvégén úgyszintén, amiből szombaton apuka partira hivatalos, tehát egész napos bevetés. Mostantól számítva a harmadik hétvégém is háborús övezetté minősült egy ismételt éjjeli szolgálat miatt. Könnyes szemekkel integetek szabadságomnak, odalett májusra minden remény, hogy szendén flörtölhetek a spanyol étteremtulajdonossal, oda lett a remény, hogy félvadul tekerhetem a csípőm Hága belvárosának egyik szórakozóhelyén. Ehelyett félvadul forgathatom majd szemeimet amikor a gyerek a lefekvés előtti szertartása gyanánt a hátamra pattan és meglovagol.

Ami leginkább fájó pont nekem ebben, az a pénz. Tudniillik, ha elég ügyes vagy, össze tudsz gyűjteni magadnak mindenféle mellékállásokat, kiegészítő keresetképp. Ilyenekre gondolok, mint: takarítás, vasalás, más családoknál alkalmi gyerekfelügyelet, kutyasétáltatás. Én például vasalok és takarítok. Mind a kettő elég magányos elfoglaltság, amit én szeretek. A májusi bébiszittyó-akciók miatt eleddig le kellett mondanom egy 50 eurós munkát és gyanítom, több is lesz belőle. Ez engem meggyötör, mert a fizetés, amit havonta kapunk még zsebpénznek is szívszorítóan kevés. Sajnos ez a szörnyű igazság! Aki arra számít, hogy kimegy külföldre au-pairkedni és majd jól teletömi a zsebeit zsével, nagyot fog csalódni. Havi kereseteddel majd épp hogy nem kopik fel az állad!

Ugye, hogy belevágtam a kést?! Nem fogok idilli meséket gyártani arról, hogy milyen jó ez a munka. Tőlem csak az igazat kapjátok. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy itt vagyok. Mert szép dolgok is történnek ám bőven, hogy mik azok... csak gyertek olvasni minket szorgalmasan, és majd megtudjátok :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.